Lenyűgöző képet készített egy amerikai műhold, a Csendes-óceán felett kialakult gomolyos rétegfelhőzet szolgált hátteréül egy szivárványszerű optikai jelenségnek, az úgynevezett glóriának. A glóriák általában színes, koncentrikus körökként jelennek meg párában vagy ködben. Akkor formálódnak, amikor a vízcseppek a felhőkben szórják a napsugarakat a fényforrás felé – esetünkben a Naphoz. A képet a NASA Aqua műholdján elhelyezett Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer (MODIS) készítette június 20-án. Kattintson a teljes méretű képért! Fotó: NASA/MODIS A glóriák általában hasonlítanak a szivárványokra, azonban máshogy szórják a fényt. A szivárványok fénytöréssel és visszaverődéssel jönnek létre, a glóriák pedig diffrakcióval (a hullámok elhajlásával). A legélénkebb glóriák akkor látszanak, amikor az észlelő vékony felhőkre néz, amelyekben 10-30 mikron átmérőjű vízcseppek vannak. A legfényesebb és legszínesebb glóriák akkor jönnek létre, amikor a cseppek nagyjából azonos méretűek. A földről vagy egy repülőről a glóriák színes, körkörös gyűrűknek látszanak.
Ha a rezgések frekvenciája megegyezik az áramlásba helyezett test sajátfrekvenciájával (ez a rezonancia esete), akkor a test rezgéseinek kitérése igen nagyra nőhet, így rezonanciakatasztrófát okozhat. Ilyen jelenség okozta 1940 -ben a Tacoma-szurdok feletti híd összeomlását. A híd széléről periodikusan leváló örvények lengésbe hozták a hídszerkezetet, mely lengések egy idő múlva olyan nagyok lettek, hogy a felfüggesztésre szolgáló huzalok rögzítései elengedték a hidat, tartószerkezetei a túlterhelések hatására szétszakadtak és a híd a vízbe hullott. A légköri jelenségek között is szerepel a Kármán-féle örvényjelenség. Ha huzamosabb ideig nagy sebességű levegő áramlik egy irányba, akkor a földrajzi képződmények (magas hegy, sziget) mögött ugyanúgy örvények keletkezhetnek, mint oszlopok vagy épületek mögött. (Lásd a műholdas felvételt! ) A legújabb kutatások azt mutatják, hogy rovarok, például a méhek energiát nyernek repülés közben a szárnyaik körül kialakuló örvényekből. A rovarok ennek az energiának egy részét vissza tudják nyerni, és ezzel növelik sebességüket és mozgékonyságukat.
A Kármán-féle örvényjelenséget ábrázoló animáció Kármán-féle örvénysor egy patak vizében, ahol csak az egyik oldali örvények láthatóak A Kármán-féle örvénysor a hidro- és aerodinamika fontos jelensége. Nevét Kármán Tódorról kapta, aki első elméleti magyarázatát adta a súrlódó közegbe helyezett testek mögött keletkező turbulens áramlásoknak. A jelenség Áramló, súrlódó folyadékba vagy gázba helyezett, nem kifejezetten áramvonalas test mögött örvénylő áramlás – örvénytér – keletkezik, amennyiben az áramlás sebessége elér egy adott, nagy sebességet. A test szélein az impulzusmomentum megmaradásának tétele miatt egymással ellentétes irányba forgó örvények jönnek létre, melyeket elég nagy forgási sebesség elérése esetén – tehetetlenségük folytán – magával ragad a súrlódó közeg. Szintén a perdületmegmaradásból következik, hogy a leszakadó örvények egyenként követik egymást és ellenkező forgásirányúak. A leszakadó örvények ily módon kialakuló egymásutánját nevezik Kármán-féle örvénysor nak. A Kármán-féle örvénysor csak Re~90 körüli Reynolds-szám felett jelenik meg.