Szuperérzékeny vagyok? című könyv tartalma: Időnként mindegyikünkkel előfordul, hogy telítődünk, de a szuperérzékeny eknél ez sorsszerű, és jóval gyakoribb. Ebben a rendkívüli könyv ben Elaine N. Aron pszichológus, terapeuta, tréner, aki maga is szuperérzékeny, megmutatja, hogyan lehet felismerni a szuperérzékeny jellemvonásokat, és támpontokat ad ahhoz, hogy ennek előnyeit javunkra fordíthassuk a lehető legtöbbet kihozva mindennapjainkból. Javaslatai több mint 5 év kutatás eredményeire épülnek. A szuperérzékeny ekkel kapcsolatban állóknak (szülők, társak, pedagógusok, gyógyítók) is rendkívül hasznos forrás a kapcsolatépítéshez vagy az együttműködés hatékonyságának javításához. A könyv segítségével ráeszmélhetünk, hogy a szuperérzékeny ek az emberiség egy értékes csoportjához tartoznak. Megérthetjük érzékenységük forrását és jellemzőit, és megismerjük sajátosságaik azon előnyeit, melyek erősíthetik önbizalmukat. Megérthetjük, hogyan befolyásolja tulajdonságuk a munkájukat és kapcsolataikat.
Kutatásaimat szakterületem neves folyóiratai közölték. Minden, amit ebben a könyvben írtam, szilárd bizonyítékokon alapszik. Valójában már ötven éve tanulmányozzák a csecsemők és gyermekek érzékenységét, de eddig más szakkifejezésekkel írták le: olyanokkal, mint alacsony ingerküszöb, félénkség, introvertáltság, gyávaság, gátlásosság, visszahúzódás vagy szégyenlősség. Azt lehet tehát mondani, a könyv megszületésének alapvető oka, hogy új elnevezésre volt szükség, különösen, mivel ezeket a régi terminusokat gyerekekre alkalmazták. Az átnevezéssel nemcsak a tulajdonság pontosabb leírása válik lehetségessé, hanem az is, hogy másként kezdjünk gondolkodni érzékeny gyermekünkről. Ha például egy gyermek csak figyel, hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy félénk. Arra nem gondolunk, hogy ebben nyilvánul meg egy érzékeny individuum veleszületett hajlama: megáll és megszemlél valamit, mielőtt cselekedne. Vagy amikor egy gyerek érzékel minden kedélyállapotot, vagy észrevesz minden részletet, akkor azt mondják rá, hogy "túlreagálja" a dolgokat, vagy "képtelen kiszűrni a lényegtelen információt".
Túl érzékeny vagy és túl bonyolult és túl lelkiismeretes (hohóó, igazi betegség, egy keretes szemüveg, néhány jó jegy és könnyen átcsaphat stréberségbe), és tudod, igazán kedves is, de túl csendes, és néha meg annyira csendes, hogy elköveted a csendesség összeadódásának szentségtörését, amit egyetlen szóba sűrítve úgy emlegetnek, hogy félénk ség. És ha mindez nem volna elég, akkor még azzal is szembesülnöd kell, hogy ebből egyenesen következik, hogy nem vagy elég szociális, hiszen az meg már tényleg az ufóság határát súrolja, hogy egy buli helyett jobban lázba hoz téged egy könyv illata és egy gyümölcstea társasága, vagy egy eldugott, csendes kávéház felfedezése egy kedves baráttal. Koravén vagy. Kétség sem fér hozzá. Nem valami előnyös tulajdonság. Főleg a kortárs csoportodban nem. Az meg aztán mindennek a teteje, hogy időről-időre szükséged van arra, hogy egyedül legyél ahhoz, hogy igazán feltöltődj. Mert ugye, ha magaddal csinálsz programot, az kívülről már úgy látszik, hogy magányos is vagy, hiszen ki a fene járkál manapság félévente egyedül moziba (pusztán az élmény kedvéért) vagy csüccsen le egy padra a város közepén, hogy gyönyörködhessen a kecses épületekben és a körülöttük táncoló tömeg lüktető ritmusában (biztos, valami perverz kukkoló).
Tetszett, amit olvastál?
Sokan mondták, akik megkerestek, hogy bárcsak a szüleik is tudtak volna erről, amikor nevelték őket, vagy kértek tanácsot saját érzékeny gyermekük neveléséhez. Így hát fontosnak látszott megírni a Szuperérzékeny gyerekek című könyvet, annál is inkább, mivel sok nevelési tanácsadó könyvből, melyek általában véve jók, de nagyon egy kaptafára mennek, hiányzik számos, az érzékeny gyermekek nevelésénél felmerülő fontos kérdés, amilyen például az, hogy fenn kell tartani számukra egy optimális ingerszintet, és hogy ezt mi módon lehet megtenni. Ha csak ez az egy dolog kimarad, már az is komoly problémákhoz vezethet. Ilyen például az, amikor a könyv olyan nevelési módszert javasol, amely túlingerel egy szuperérzékeny gyermeket, aki így túlságosan zaklatottá válik ahhoz, hogy felfogja a fegyelmezésben rejlő erkölcsi leckét. Egyszerűen nem volt eddig olyan könyv, amit az érzékeny gyermekek neveléséről írtak volna. De mindenekelőtt azért írtam meg ezt a könyvet, mert tudom, hogy számos szülő jelentős problémákkal küzd szuperérzékeny gyermeke nevelése során.