HAHÓ! HOL A HÓ? Beborult az ég. A felhőkből vidáman bújtak elő a hópelyhek. A Mikulás boldogan nézett az égre. – Éppen ideje volt! Holnap mennem kell a gyerekekhez. A szánkóm pedig nem csúszik a csupasz földön. Hamar ágyba is bújok, reggel időben indulok. Lefeküdt. Hóval borított falvakról, városokról álmodott, s az ablakokban várakozó, szépen kitisztított cipőkről, csizmácskákról. Közben odakint bezárultak a felhők. Egy-két pihe szökött még a földre, aztán lámpát gyújtottak a csillagok. Szomorúan pillantottak a kopár, száraz földre. A havon szánkázó álmokkal gyorsan elrepült az éjszaka. Megcsörrent a krampuszos ébresztőóra. A Mikulás kiugrott az ágyból. Fürgén mosakodott, felöltözött, reggelizett. Éppen krémet nyomott a mikulássüveg formájú tubusból a fogkeféjére, amikor kipillantott a fürdőszoba ablakán. – Hűha! Nincs hó! Fékomadta, halihó, hová lett a téli hó? Hirtelen mérges lett magára. – Butaságokat beszélek, amikor nagy a baj! Nincs egy szemernyi hó, amin csúszna a szánkó! – eltűnődött – Mi történt velem, hogy versben beszélek?
Készüljünk versekkel, mesékkel december 6-ra! Tanítsunk gyermekeinknek új költeményeket. A Szombathelyen élő Devecsery László sok kedves sorral örvendeztetett már meg kicsiket-nagyokat egyaránt. Most a Versvásár kötetből gyűjtöttük össze a Mikuláshoz kötődő írásokat. MIKULÁS-JÁTÉK – Megérkeztem! Itt vagyok! Ők meg pici krampuszok! Eljöttem én hozzátok: vidámságot kívánok! Ajándékot kínálok, nyissátok ki a szátok! Kedves dallal köszöntsetek, hisz itt vagyok közöttetek! Ajándékom osztogatom, jó gyereknek odaadom! Visszatérek jövőre: éppen egy esztendőre! Szánkómra most visszaszállok: rénszarvasok reám várnak. Hópihékkel repülünk, csengőszóval csendülünk. JÖN A MIKULÁS… A Mikulás, mikor eljő, feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját. Kövér puttony van a vállán, hópihe ül a szakállán. Mikor hozzád megérkezik, cipőd sok-sok jóval telik. Hull a hó, nézd, odakint, a Mikulás néked int. Kinézel az ablakon: szánkó siklik a havon. A Mikulás integet: – Megérkeztem, gyerekek!
Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja – mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig. Csengõje a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan. Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra – Elolvadna palotája. Megriadna és tova – Röpítené fagylova, A helyén meg, idenézz csak, Sírdogálna ezer jégcsap. Hadd suhogjon a palást, Jöjjön, jöjjön láthatatlan Éjszakában és havakban. Táncolj, örülj, énekelj, Mint kerengõ hópehely. Csengõjüket fenyõk rázzák, Telis-teli cipõd, csizmád.
zene: Tolcsvay L�szl� vers: Veress Mikl�s Mese a Mikul�sr�l Erd�m�lyen farak�s, ott lakhat a Mikul�s. Piros arca, mint kal�cs, Szak�lla, mint a fah�ncs. Csalogasd ki, �nekelj, mint kereng� h�pehely. Dalolj, dalolj havakat, �lmodj paplanod alatt. Ne lesd meg a Mikul�st, rajta var�zsos pal�st: �gy l�tsz �t a s�veg�n, mint az ablak �veg�n. A puttonya f�lvagon, sz�nja vihar a havon, �jszak�ba ne tekints- meglesz reggelre a kincs. Ott lakik �m a kal�cs �z�ben a Mikul�s. Szeme, mint a h�pehely, hogyha csillog, �nekelj!
A melankolikus dallal mindazok könnyedén azonosulhatnak majd, akik számára nem ismeretlen a se veled-se nélküled kapcsolatok kettőssége. Lil Frakk dalszövegei itt.
Jó lesz, ha összeszedem magam! Inkább azt kellene kitalálnom, hogyan jutok el a gyerekekhez! Megmosta a fogát. Felhúzta a csizmáját, magára vette bundáját, fejébe húzta süvegét, kezébe fogta botját. Kilépett a Mikulásvár udvarába. Megállt. Tanácstalan volt. – Mit csináljak? Mit csináljak? A gyerekek mind rám várnak! Szánkóval nem mehetek! Vajon most mit tehetek? Biztosan a hóhiány okozta betegség lehet, hogy rímeket kergetek… Autóval mégsem mehetek! A Mikuláshoz szánkó illik! Nincs hó! Nincs hó! Ha nincs hó, akkor jó az autó! Máris indult a hegyi garázsba. – Először kijárok az autóval, aztán átpakolom a szánkóból az ajándékokat… Beült a legújabb, a legmodernebb, a leg…, szóval az autójába. Indított. Azaz indított volna. Hiába a legújabb, a legmodernebb, szóval a leg… autó, bizony csak egyet szólt: – Nyekk! Nem indult. – Biztosan megfázott a hidegben. Bezzeg hidegből van elég. Hóból nincs, bár az lenne a kincs! Mondhatom én nagy bölcsen ezeket a csacsiságokat, attól még nincs hó, s az autó sem indul.