A hasnyálmirigyrák tünetei elhelyezkedéstől függően változhatnak. A panaszokra nagy általánosságban jellemző, hogy a korai stádiumban semmiféle komolyabb veszélyre nem utalnak, viszont későbbi stádiumban, amikor már a betegség is nehezebben gyógyítható, igen. A hasnyálmirigyrák tünetei nagy általánosságban és elhelyezkedéstől függetlenül az étvágytalanság megjelenése, a hirtelen súlyvesztés, a gyors fizikai leromlás, ezek azonban gyakran már csak szintén a későbbi stádiumokban jelentkeznek, a kezdetben ugyanis ez a daganattípus nem okoz konkrét panaszokat. Jellemző a gyors terjedés és lefolyás, hiszen a nyirokrendszer segítségével könnyen átterjed a közeli nyirokcsomókra, a belsős szervek közelsége pedig az áttétek képződésének is kedvez. Szintén korán bekövetkezik a rákos sejtek vérbe kerülése, ezáltal a távoli szervekbe történő eljutásuk is. A hasnyálmirigyrák tünetei akkor egyértelműek, ha a daganat a szerv feji részében alakul ki, ekkor ugyanis elzárja az epevezetéket és képes sárgaságot okozni, aminek köszönhetően még viszonylag gyorsan felismerhető a probléma, ellentétben a hasnyálmirigy más részein kialakuló daganatokkal, amelyek még késői stádiumban is csak alig okoznak tüneteket.
A hasnyálmirigy daganata a vastagbél- valamint a gyomorrák után az emésztőrendszer harmadik leggyakoribb rosszindulatú rákos megbetegedése. Főként 40-50 év felett alakul ki, de a fiatalabbak körében sem ritka. A hasnyálmirigy rákos elváltozásának pontos oka nem ismert, de az ismert kockázati tényezők bizony ennek kialakulásával is összefüggésbe hozhatók. Az egyik legnagyobb rizikófaktor a dohányzás, amely körülbelül 30 százalékban tehető felelőssé a rák kialakulásáért, az elszívott szálak számával arányban nő a hasnyálmirigyrák kialakulásának kockázata. Az elhízás szintén szerepel a listán, a kockázat mértéke a fokozott kalória bevitellel arányban nő. Mindemellett a mértéktelen alkoholfogyasztáson felül családi halmozódást is megfigyeltek már a tudósok. Kezdetben szinte tünetmentes A hasnyálmirigyrák álnok betegség, a korai stádiumban alig okoz tüneteket, akkor mutatja meg magát, amikor már szinte menthetetlen a beteg. Ilyenkor nagyfokú étvágyvesztés, lesoványodás, látványos egészségügyi leromlás, hányinger és hasmenés tapasztalható.