A szervezet logójával ellátott baseballsapkát viselő lány hallhatóan különös akcentusom miatt megkérdezte, melyik országból érkeztem. Magyarország, Budapest. Már csikorogtak az agytekervényeim, hogy a várható kérdésre egyből rávághassam, hogy nem, nem vagyok éhes, és nem Bukarestre gondoltam. Legnagyobb meglepetésemre a lány továbbra is angolul, de azt felelte, hogy Magyarországról származik. Bár nem vagyok a patriotizmus nagykövete, szíven ütött, hogy egy lány, akinek a nagymamája még magyar ajkú volt, egy szót sem tud ezen a nyelven, illetve soha életében nem járt nálunk. Viszont kaptam az alkalmon, és meghívtam a Hungary L! ve Fesztiválra (HLF), ami részben azért született, hogy erősítse az Amerikában élő magyarok még megmaradt, a fél világon keresztül hazáig nyúló gyökereit. Závada, Mohácsi, Marozsán, Göndör Grönland sarkát megcsiklandozva repültünk az időben hat órát vissza, életszínvonalban pár évtizedet előre, hogy a magyar mélabús életérzésből felébresszen minket a város, amely sosem alszik.
Ma mindent szeretünk kétdimenziósan bemutatni, miközben nem így működünk, erre a gondolatra pedig az amerikaiak is könnyedén tudtak felcsatlakozni. Bízom benne, hogy itt valaki fölfigyelt rá, és azt fogja gondolni, hogy ez nemcsak Magyarországról szól, mert itt kint is megállná a helyét. A repertoárban jobbnál jobb előadások tudták megmutatni magukat, Kelemen Kristóf Megfigyelők című darabjának korábban egy egész cikket szenteltünk, de katartikus élmény volt Göndör László és Katona Éva Nagymamával álmodtam című előadása. A kreatív, őszinte és egyedi hangon megírt, illetve ötletesen előadott darab könnyekben és vastapsban mérhető sikert aratott. Itthon ehhez az előadáshoz még nem volt szerencsénk, ám megérte hétezer kilométert utaznunk érte. Göndör László saját életéből merítve állította össze a produkciót. A pandémia kezdetén beköltözött holokauszttúlélő nagymamájához, azzal a céllal, hogy segítsen neki a hétköznapokban, és egy lehetséges művészeti produktumhoz anyagot gyűjtve jobban megértse a viszonyát nagymamával és a magyar zsidó identitással.
[Átvezető: Szikora Robi] Ez az utolsó könnycsepp, mit érted ejtek Ez az utolsó szó, amire vissza jöhetsz még Ez az utolsó könnycsepp, mit érted elejtek Ez az utolsó sansz, és most vagy jössz vagy maradsz [Refrén: M Ricch] Ki ez a lá-áány?