Az elhízás pszichoszomatikus betegségnek tekinthető, de nemcsak oki tényezőként említhető pszichés összetevő, hanem mint fenntartó tényező és következmény is. Ha falásroham áll az elhízás hátterében, a pszichológia evészavarról beszél. Elhízás esetén a test zsírtartalmának kóros mértékű felszaporodásáról van szó, mely a testi és lelki működést egyaránt károsan befolyásolhatja. Testi szövődmények: pl. szívkoszorúér betegségek, agyi érbetegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség, vese, májbetegség, mozgásszervi betegségek, stb. Pszichés következményként felléphet depresszió, szorongás. Sok esetben önmagában a krónikus stressz is képes elhízást eredményezni, ugyanis stresszhelyzetben a szervezet raktáraiból vérbe áramló cukor és zsír a stressz helyzet elmúltával ugyan "visszaáramlik", de hasi zsírszövet formájában raktározódik, így okozva ún. "alma típusú" elhízást (férfiaknál a köznyelv ún. sörhasnak nevezi). Ennél fogva a stressz kezelése (pl. relaxáció) fontos szerepet játszik e betegség kezelésében is.
Azaz növekszik a szív- és érrendszeri betegségek, légzőszervrendszeri, emésztőszervi, allergiás vagy autoimmun betegségek, szexuális működészavarok (menstruációs zavarok, fájdalmak, koraszülés, spontán vetélés, korai magömlés, impotencia) valószínűsége. Pszichiátriai megbetegedésekben szintén fontos szerepet játszik a stressz, főleg a hangulatzavarok, szorongásos zavarok, alvászavarok, szomatoform zavarok (szervi elváltozás nélküli testi panaszok) esetén. A legnagyobb veszélyt a mindennapos stressz jelenti A kutatások azt találták, hogy nem annyira az akut, nagy intenzitású stresszhatások, mint pl. haláleset, hanem a mindennapos kisebb, de állandósult stresszhatások jelentenek veszélyt a betegségek kialakulása szempontjából. Stresszforrás nemcsak külső, hanem belső konfliktus is lehet, azaz gondolati szinten lejátszódó helyzetek, így pl. állandó aggodalmaskodás, rágódás olyan helyzeteken, melyek megoldását nem látjuk, tehetetlennek érezzük magunkat, mintha beleragadtunk volna a problémába.